Napsütötte Toszkána. A könyvből készült filmet szerintem a legtöbben láttuk már, de ha nem akkor sürgősen nézd meg!
Nálam az elmúlt 2 hétben legalább ötször jött elő, bukkant fel a film különböző filmcsatornákon, talán nem véletlenül. Valamit tanítania, mutatnia kell a filmnek nekem az életem ezen szakászában.
Amúgy is imádom Olaszországot, de ki nem?
Van a filmben a kitűnő szereplőkön és történeten kívül olyan tavaszi-nyári báj, mely megszeretteti velünk még az olajbogyót is (én a film megnézése előtte nem ettem meg sosem).
De miről is szól a film, olajbogyóhéjban:
Frances sikeres és boldog írónő volt egészen addig, amíg házassága zátonyra nem futott. Az alkotói válságát is képtelen legyűrni, ezért barátnője egy repülőjeggyel ajándékozza meg, és “elküldi” Olaszországba, Toszkánába pihenni és feltöltődni. Frances az útja során egy elhanyagolt, ódon villába szeret bele – megfelelő olasz férfi hiányában -, és szinte pillanatok alatt el is varázsolja a környezet szépsége, és a kisváros és lakóinak melegsége. Hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy hátat fordít eddigi életének és megvásárolja a villát, hogy újrakezdjen mindent…
Van a filmben egy mondat, melyre felkaptam a fejem mikor újranéztem azt:
„A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent. Hogy akar ismét boldog lenni, ha állandóan szomorúságban fetreng?”
Többször írtam már nektek, kedves olvasók a Női Siker Klubról. Hogy ez az elit klub mennyire megváltoztatta tavaly az életemet és nem engedte, hogy életem egyik legrosszabb szakaszában belesüllyedjek az önsajnálatba, a szomorúságba.
Majdnem szó szerint fenékbe rúgtak ott, hogy álljak talpra, nézzek előre, ne a múlttal foglalkozzak, kezdjek új életet.
Lehetséges életünk bármely szakaszában az újrakezdés?
Igen, lehetséges, csak akarni kell, cselekedni kell, és bátran előremenni, mint a csatában.
Mindig lesz megtorpanás, kétkedés, kétely bennünk, sőt jöhetnek a rosszakarók is…Nem szabad félni az ismeretlentől!
Minden kezdet nehéz, tartja a mondás.