Számomra az egyik, ha nem a legnagyobb tanító film. Tanít az életről, az élet fontosságáról, vagy az álmaink megvalósításáról.
A békés harcos útja című filmben rengetegszer elhangzik ez a kérdés: „boldog vagy?”
Egyszerűen csak azt kellene rá válaszolni, hogy: igen, boldog vagyok. De ilyenkor mindig jönnek a gondolatok, hogy boldogabb lehetnék, ha ez és ez lenne, stb.
Pedig, mint tudjuk, hallhattuk sokszor a boldogságot magunk teremtjük meg, nem mástól kell várni.
A film rövid tartalma:
Egy fiatal, tehetséges tornász srác az olimpiai kvalifikációra készül, Amerikában. Minden energiáját arra fordítja, hogy bekerüljön a válogatott csapatba. Van egy határozott elképzelése, hogyan érheti el célját, hogyan élje az életét, de ez az elképzelés nagyban megdőlni látszik, mikor is találkozik egy férfival, aki más szemszögből mutatja meg neki az életet. Felhívja a fiatalember figyelmét a jelenre, és arra, hogy csak az itt és a most számít!
Ha összpontosítunk a céljainkra, ha tudatosan gondolkodunk, akkor nincs lehetetlen.
Nem tudod, hogy mit tegyél, hogyan csináld?
Egy évvel ezelőtt az életem olyan szakászában voltam, amikor is nem tudtam, hogyan tovább…
Elbocsájtottak a munkahelyemről 24 év után, és fogalmam sem volt, mit fogok cselekedni ezek után.
Akkor jött szembe az a lehetőség, hogy a Női Siker Klub oszlopos tagja lehessek, tudtam, éreztem, hogy nekem ott a helyem, onnan kapok olyan erőt, támogatást, ami segít az „új” utamon.
Nem anyagi támogatást kaptam, hanem egy fantasztikus közösségbe kerültem, okos nők körébe.
Tanultunk, tanulunk folyamatosan, fejlődünk, képezzük magunkat.
A legfontosabb az életben, hogy tudd, mennyit érsz, mit tudsz tenni azért, hogy életedet jobbá formáld.
Rá kell eszmélnünk életünk fontos dolgaira, és döntenünk kell, merre haladjunk tovább!
Mindig elmondom, hogy az elmúlt egy év alatt én nagyon sokat tanultam magamról, és rácsodálkozom az életemre, és mosolygok, hogy te jó ég, én mire vagyok képes!
Én vagyok egyszemélyben a felelős az életemért!
Ha nem történik meg tavaly velem az a „tragédia”, amit én akkor annak véltem, akkor valószínűleg maradok azon a szinten, ahol akkor tartottam. Megelégedettem volna az akkori életemmel és nem törekedtem volna jobbra.
De… és tudom, hogy nincsenek véletlenek és minden úgy volt jó, ahogy alakult. Bíztam a megérzésemben és belevágtam az akkor még ismeretlenbe.
Tettem, teszek a mai napig azért, hogy sikeres legyek, és elismert szakember lehessek a választott, új szakmámban.
Tudom, hogy a jelenben kell élni, mert itt érnek majd a sikerek és itt lehetek boldog!