Lehet, hogy furcsa lesz az, hogy egy – hollywoodi megnevezéssel élve – egy egyestés rajzfilmet ajánlok, de az egyik kedvencem ez a mese. A betétdalait pedig méltán jelölték Oscar-díjra a bemutatás évében.
A Mulan egy roppant tanulságos a történet. Egy lányról szól, aki a családját mentve, annak a becsületét megtartva, egymaga száll szembe a konvenciókkal, hagyományokkal.
A mesék – legyen az magyar vagy külföldi -, az egyik legnagyobb tanítók számunkra.
Alapszituáció:
Egy kínai család legidősebb, és egyben egyetlen férfi tagját újra behívják katonának, mert betörtek az országba a hunok. A lánygyermek idős apját féltve, magát férfinak kiadva áll be a seregbe, ahol számos viszontagságon kell keresztül mennie. Persze még az is közrejátszik e cselekedetében, hogy férjhez akarják adni, akarata ellenére. Ám a katonaság férfi munka, nem kímél senkit sem… és a lány az ügyetlenségével és gyengeségével nem is vívja ki a harcolók elismerésé. A csaták kereszttüzében Mulan aztán megsebesül és számára ez egyenes út a halálba, hacsak… és innentől majd meglátjátok.
- Volt közöttetek olyan, aki családi vagy társadalmi hagyományoknak, elvárásoknak megfelelően kellett, hogy cselekedjen?
- Kellett már eleve elrendelt dolgot megtennetek akaratotok ellenére, csak azért, hogy valaki boldog legyen azáltal?
Sokszor hallani még a mai napig is olyan családi elvárásokról, melyek aztán az adott egyént nem teszik boldoggá.
Bevallom, hogy én is jártam így jó pár évvel ezelőtt, mikor is a szüleim, főleg édesanyám nagyon hajtott engem, hogy végezzem el a jogi egyetemet és legyek „doktor”. Belementem persze, mert meg akartam felelni, és az akkori eszemmel, tudásommal nem gondoltam bele, hogy az kell-e nekem, fogom én azt a tudást valaha is hasznosítani, élni fogok e a doktori cím adta lehetőségekkel.
Végigdöcögtem az egyetemi éveken, rengeteg időt, pénzt és energiát beáldozva, csak hogy kézben tarthassam azt a bizonyos diplomát… és képzeljétek, nem tartom a kezemben azt a fajta diplomát, a mai napig sem, mert abbahagytam. A cél előtt.
Lehet bolondnak tartanak egyesek, vagy ti, kedves olvasók, de ma már ez nem érdekel.
Nem bánom, hogy az az oklevél nincs a birtokomban, mert attól még értékes ember vagyok!
Ha visszanézek ezekre az egyetemi éveimre, látom a jót és a rosszat is egyaránt, amit kaptam abból az időből.
- Jót, mert megismertem néhány jó embert, barátot, és a rosszat, hogy már régen azt az üzleti vállalkozásomat csinálhatnám, amit most építek ki, ha akkor nem a jogi egyetemen töltöm az időt.
Nem lehet, vagy nem kell azt az életet élni, melyet a családi tradíciók, elvárások köveztek ki. Mindig szem előtt kell tartani, hogy azt csináljuk, ami boldoggá tesz minket, ami pozitív életérzéssel tölt el nap, mint nap.
Ha sikeres szeretnél lenni, tégy az álmaidért, tanulj, fejlődj, tágítsd a világnézetedet.