Meghunyászkodunk vagy a sarkunkra állunk? – ajánló

Ezt a filmet senki nem ajánlotta, nem láttam róla előzetest, és nem is ismertem egy színészt sem a stáblistából, de még a rendezőt sem. Csak tetszett a címe: A magas lány.

Alapfelállás:

A magas lány című filmben adott egy amerikai középiskola, ahol az öntudatos, 16 éves főszereplő lány tanul. Éli mindennapjait, szorgalmasan tanul, érdeklődő, de szorongással teli, mert állandóan a figyelem középpontjában áll az iskolatársak által, alkata (magassága) miatt. Közhely, de a filmből is kiderül, hogy a gyerekek mennyire őszinték, és sokszor nyersen fogalmaznak, nem is gondolják át, hogy egy-egy beszólásuk mennyire tönkreteheti a másik életét. Egy kamasznak, akinek személyisége még javában formálódik, még nincs kialakult világképe, aki még nem is ismeri önmagát, annak a negatív kommentek és élethelyzetek nagyon hátráltató tényezők a sorsdöntő éveiben. Pedig ilyenkor kell megalapozni azt, hogy ki is lesz belőle, merre is tartson a gyerek, támogatást kell kapnia családtól, iskolától, barátoktól egyaránt…Hiszen ebben a korban a legtöbb, ha nem az összes gyerek valamit szeretne megváltoztatni, ami nem tetszik magán.

 Nehéz erre a szituációra objektíven reagálni. Az én kamaszkorom is az állandó változásokról, átváltozásokról szólt, semmi sem volt úgy jó magamon, ahogyan azt a tükörben láttam. Csúfoltak a külsőm miatt, a telt, duci alkatom miatt, a szabálytalan fogsorom is sokszor a megélt, átélt csúfolódások céltáblája volt. 

Most már tudatásban vagyok annak, hogy nem is sejthetjük ki milyen értékrend szerint él és azt is tudom, hogy nem ítélkezhetünk senki felett, és senki élete sem könnyű, senki sem tálcán kapta/kapja a jólétet, biztonságot, boldogságot. Ezeket mindenkinek magának kell megteremtenie, azzal, hogy első pontként elfogadja önmagát.

Én a sarkamra álltam egy évvel ezelőtt, mikor beléptem a Női Siker Klubba és nagy összpontosítással elindultam az utamon.

Az önelfogadás a legnehezebb út életünk során. Tudatosan kell dolgozni azon, hogy a tükörképünk tessen nekünk, őszintén mosolyogjunk, ha pl. látjuk magunkat egy kirakat üvegében. Fogadjuk el, hogy nincs hatalmunk megváltoztatni mindent magunkon, de magunkban igen

Két választásunk van: meghunyászkodunk vagy a sarkunkra állunk, ha önmagunkról van szó.