Szente Móni Longevity tanácsadóval beszélgettünk, aki beavatott minket abba, hogy mindennek az alapja az alvás, a tudatos étkezési rutin és az, hogy változtassuk meg a gondolkodásmódunkat: gyors és instant megoldások helyett fókuszáljunk a hosszú távú minőségi életre.
No de mi is ez a Longevity és miért érdemes vele foglalkoznunk?
Szente Mónival Kozma Rita, a Női Siker magazin főszerkesztője beszélgetett.
Az alvás az egészség lakmuszpapírja – hangsúlyozza a Longevity tanácsadója, Szente Móni. Ha nem alszol jól, akkor valami nincs rendben. Ez egy nagyon szoros összeköttetés. Mindezt azért tudom, mert lassan két éve mérem az alvásom, éjjel-nappal hordom az okosórám.
Ha utazunk, ha stressz van, ha későn ettem, ha ittam alkoholt lefekvés előtt mondjuk három órával, abszolút látom másnap, hogy már nem úgy alszom. Ezért szoktam le például a koffeinről is. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy ó, de még megiszom ebéd után azt a presszó kávét, vagy a cappuccinót, de a koffeinnek a felezési ideje az 6 óra. Ez azt jelenti, hogy 12 órakor annak a koffeinmennyiségnek az egynegyede még benne van a szervezetedben, és az viszont már hatással lehet az éjszakai mélyalvásodra, főleg azoknál, akik nem tudván, de érzékenyek a koffeinre, vagy lassú koffeinlebontók.
– Mikor érdemes utoljára kávét inni?
– Reggel. Ha rájössz, hogy lehet helyette gyógyteákat, vagy limonádét, vagy akár vizet inni, akkor már nem is annyira fontos. Persze nagyon szeretjük a kávé ízét, de túl nagy árat fizetünk azért, hogy naponta két-három alkalommal fogyasszuk. Ha pedig elkezded mérni az alvásodat, észre fogod venni, hogy a mélyalvási ciklusaid rövidebbek, ha túl sok koffeint fogyasztasz.
Nekem van egy egész nagy dobozom, tele teával. Van például külön gyomorbántalmakra egy kis gyógyfüves keverékem és menstruációs fájdalmakra is. Az emberek elfelejtették azt, hogy sokkal hamarabb használtunk gyógynövényeket, mint gyógyszereket, és azok sokszor ugyanolyan, vagy még hatékonyabbak voltak, mint a gyógyszereim most. Csak kicsit konzekvensebben kell használni őket, mert bár a gyógyszer mondjuk koncentráltabban tartalmazza azokat a vegyületeket, a gyógynövény viszont sokkal természetesebb formában. A gyógynövények együtt ‘fejlődtek’ az emberiséggel, az emberek nagyon rég óta használják azokat.
Másrészt, egy gyógyszer, mondjuk egy fájdalomcsillapító, ha például fáj a hasad és beveszed, az csak a tüneted kezeli és nem az okot. Egy gyógytea viszont magát az okot fogja, ha a megfelelőt választod. Mindenkinek javaslom, hogy kezdjen el utána olvasni. Nagyon sok mindent lehet vele kezelni. Nyilván, ha az ember komolyabb krónikus betegséggel küzd, akkor elkerülhetetlen a gyógyszeres terápia, de kiegészítő kezelésként ebben az esetben is remekül tud működni. Hétköznapi problémákra abszolút tudom ajánlani őket.
– Itt is talán az lehet a gond, hogy az emberek picit türelmetlenné váltak ebben a – most egy kicsit ilyen elcsépelt -, de felgyorsult világban.
– Igen, azonnal akarom, azonnali overnight (egyik napról a másikra)sikert várok, nem teszek bele időt, energiát, tanulást. Ne kelljen semmit se tenni érte. Ezt látom az egészséggel kapcsolatban is, gyorsan akarom, mindent akarok, és mi segít? A gyógyszer. Újra fel kellene fedeznünk például a természetes ízeket. A mesterséges ízkombinációkkal elvisszük magunkat egy olyan irányba, ami által már nem érezzük finomnak mondjuk a gyógytea ízét. Én többek között ezért szoktam böjtölni néha, egész pontosan víz-böjtölni. Ha például az ember csinál egy három napos vízböjtöt, utána a legegyszerűbb répának is olyan íze van, mint egy csodálatos vacsorának. Aki egészséges, és nincs krónikus betegsége, ami ebben megakadályozná, azt javasolnám, hogy próbálja ki a böjtöt, mert csodákat tesz a szervezettel. Tényleg. A természetben van egy olyan medicina, ami ingyen van, és gyakorlatilag mindent meggyógyít: ez a böjt. És ezt elfelejtettük. Mert attól félünk, hogyha nem eszünk négy óránként, akkor éhen fogunk halni. Van egy jó hírem, ez abszolút nincs így: a három nap, egészséges felnőttek esetében veszélytelen, a legtovább böjtölt ember eddig, akit orvosilag dokumentáltak, az 382 napig élt vízen. És nem halt bele. Sőt! Ezidő alatt sikeresen megszabadult 125 kg túlsúlytól. Persze ő orvosi felügyelet alatt állt, hetente kapott vitaminkoktélokat intravénásan.
Egyébként érdekes ez a példa, ez a 382 napos böjtölés történet, mert ez is jól példázza azt, hogy minden csak elhatározás és tudás kérdése. Hozunk egy döntést, elkezdjük, belevágnunk, de nem ész nélkül, hanem felkészülten és akkor olyan csodálatos dolgok történhetnek a testünkkel, amire nem is gondoltunk volna.
– Mi az, ami megakadályoz bennünket, civilizált, nagyvárosi, vagy városi nőket, hogy nem kezdünk bele ebbe az életmódba?
– A félelem. Elhitetik velünk, hogy csak egy út létezik, és ez az út, amit látsz a tévében, a reklámokban, amit el akarnak adni neked. Ami nem kerül pénzbe, ami nem eladható termék, ahhoz nem fűződik anyagi érdek ezért nehezen jut el az emberekhez. Abból senki nem profitál. Az nem jó a rendszernek. Nagyon fontos a tájékoztatás, én is azért beszélek erről, ahol csak tudok, mert ez egy olyan dolog, amiről mindenkinek tudnia kéne, és akkor sokkal egészségesebb lehetnénk mindannyian. Persze ehhez kell segítség, tudás. Ha valaki gyógyszert szed, akkor mindenképpen konzultálnia kell az orvosával. Keressen egy olyan orvost, aki támogatja a böjtöt, mert most már vannak ilyenek. Én amikor elkezdtem 20 évvel ezelőtt böjtölni, senki nem volt Magyarországon, csak külföldön tudtam tájékozódni. Most viszont már vannak szakemberek, akik nem úgy néznek rád, mint egy félőrültre, ha azt mondod, hogy te három napig nem fogsz enni.
– Mikor mélyült el benned mindez? Ez a fajta gondolkodásmód?
– Minket a pandémia nagyon megrángatott annak idején, testileg is, lelkileg is, és akkor kezdtem el keresni egy eszközt vagy inkább egy eszköztárat ahhoz, hogy meggyógyítsam magunkat, mert ugye akkor sem lehetőség nem volt arra, hogy orvoshoz menjünk és azt sem tudtuk, hogy milyen orvoshoz menjünk, csak egyszerűen nagyon rosszul voltunk. Depressziósak lettünk, pánik rohamaink voltak amivel már szakemberhez kellett fordulni és hisztamin intoleránsak is, ami azt jelenti, hogy egy idő után már csak rizsen, meg krumplin éltünk.
Mindez a pandémia alatt történt. A bezártság, az üzleti problémák, az, hogy teljesen el voltunk vágva a külvilágtól, a barátainktól és megkockáztatom – bár ez csak feltevés -, hogy az oltások sem tettek jót – két oltás után elkaptuk a Covidot és utána még rosszabbul lettünk. Egy olyan lefelé vezető spirálba kerültünk bele, amire azt mondtam, hogy jó, hát így nem lehet élni, szóval ez így nem fenntartható.
– Úgy gondolod, hogy mindezek összessége – bezártság, üzleti gondok, barátok, család nélküli lét miatt lettetek betegek?
– Szerintem igen. Mindig azt szoktam mondani, ha a Longevity-ről (hosszú élet tudománya) beszélünk, akkor nem csak a testi, hanem a lelki egészség is ugyanúgy számít. A kettőt nem lehet külön kezelni. Ha nem vagy egészséges lelkileg, sose leszel egészséges testileg sem. Ez olyan, mint az alvás, meg az egészség, ez a kettő együtt működik. Nincs a kettő egymás nélkül. Abban az időben gyakori volt, hogy egy-két órákat aludtunk éjszaka, és azért az már annyira kóros, és olyan rossz hatással van az egészségedre, hogy utána meg már azért nem tudsz gyógyulni. Az alvás a legnagyobb gyógyító, ami minden nap a rendelkezésünkre áll, és ezért kéne, hogy az abszolút prioritást élvezzen mindenek felett. Tehát nincs az a munka, nincs az a megbeszélés, ami megéri azt, hogy feláldozd az éjszakai nyolc órás alvásodat, amire mindenképp szükséged lenne.
– Mintha az alvásra lenne a legnehezebb az embereknek megoldást találniuk. Mert a nappalokat szépen fel lehet építeni. Napi rutinok vannak, tudjuk mit csinálunk, építjük önmagunkat. Tanulunk mindenféle képzéseken, és csodálatosan halad az élet, de ott az éjszaka, amikor behunyjuk a szemünket, és nem tudunk az éjszaka fölött uralkodni.
– Ott a testünk veszi át az irányítást, és ott, hogyha nincs rendben a tested, akkor szól neked, hogy nem tudsz aludni, például nincs elég mély alvásod, vagy gyakran felébredsz. Ez nagy baj, és akkor el kell kezdeni kutatni a gyökereit annak, hogy vajon túl sok a stressz, vagy nem jól étkezem, esetleg nem mozgok eleget, vagy rossz az alvási környezetem? Mert ugye ezek mind befolyásoló tényezők. Reggeltől kell elkezdeni ennek a problémának a megoldását, mert valójában az alvási ciklusunk az ébredéssel kezdődik. Hogyha magadtól fel tudsz kelni, az már azt jelenti, hogy eleget aludtál. Ha órára kelsz, az azt jelenti, hogy nem aludtad ki magad. Tudom, hogy ez nem mindenki számára kivitelezhető elsőre, mert ugye gyerek van, iskola, munka, megbeszélések, de el lehet kezdeni nagyon apránként visszafelé tolni mondjuk a lefekvési időt, tehát ha tudod, hogy 6-kor kell felkelned, akkor nyilván nem hajnali 2-kor fogsz lefeküdni, mert az hosszú távon nem kifizetődő.
Az is egy gyakori tévedés, hogyha lefekszem 10-kor és felkelek 6-kor, akkor aludtam 8 órát. Ez nem igaz, mert abból a 8 órából 1 óra az mikroébredésekkel telik. Tehát akkor nettó 7 órát alszol egy 8 órás alvási ciklusban. Ha neked 8 óra alvásra van szükséged, akkor az legalább 9 óra ágyban töltött időt jelent.
– A Longevity erről is szól – ha jól értem -, hogy humánusan álljunk önmagunkhoz, ismerjünk meg önmagunkat, a szükségleteinket, törődjünk a lelki és a testi egészségünkkel.
– A Longevity arról szól elsősorban, hogy ne csak megpróbáljunk tovább élni, hanem azt az időt, amit itt a Földön töltünk, azt próbáljuk meg a lehető legegészségesebben eltölteni. Nem csak arról van szó, hogy éljünk 90 éves korunkig, és az utolsó húsz évet magatehetetlenül, fájdalomban töltsük, hanem ha nyerünk még öt évet ahhoz képest, ami egyébként lenne, azt jó egészségben tudjuk eltölteni és akkor már miénk a játszma. Mi nyertünk. A Longevity valójában erről szól, hogy kezdjünk el gondolkodni, de ne 70 évesen, amikor már csípőprotézis kell, meg amikor kiderül, hogy érelzáródásunk van és éppen agyvérzést kapunk, hanem gondolkodjunk el 40-50, de akár 30 évesen azon, hogy most még tudunk azért tenni, hogy azt az utolsó 20 évet úgy tudjuk leélni, ahogy a nagyszüleinknek nem volt rá esélye.
– Akár már az egész fiatal generációnak is ajánlott, hogy kezdjen el ezzel foglalkozni? Ez picit olyan, mint a tudatos bőrápolás?
– Egyértelműen. 50 éves korunk körül az embert az élet rákényszeríti arra, hogy elkezdjen foglalkozni az egészségével, mert ott már kezdődik az “itt fáj, ott fáj, kicsit” időszak. Rendben, elmegyek az orvoshoz, azt mondja, hogy: magas a koleszterin, meg hogy egy kissé emelkedett a vércukor, de hogy ezt meg lehetne előzni. Ha én ennek a tudásnak a birtokában lettem volna húsz évvel ezelőtt, akkor most nem itt tartanék. 20 évesen, meg 30 évesen mindenki azt hiszi, hogy elpusztíthatatlan, én is ezt hittem. De attól a pillanattól kezdve, hogy megszületünk, öregszünk, és nem mindegy, hogy mikor kezdünk el ezzel foglalkozni, mert 20-30 évesen még van 40 évünk arra, hogy ezen javítsunk és még idejekorán megállítsuk azokat a folyamatokat, amik 60-70 éves korunkban krónikus betegséget okoznak. Úgyhogy én azt mondom, hogy sohasem késő, vagyis azt, hogy sosincs se túl korán, se túl késő arra, hogy ezzel elkezdjünk tudatosan foglalkozni.
Azért nehéz fiatalkorban jó szokásokat kialakítani, mert a legtöbbünk számára a legnagyobb motiváció az az, ha betegek leszünk. Az mindig egy hideg vizes zuhany, és akkor rájön az ember, hogy múlandó, és hogy egyszer meg fog halni, csak az nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogy hogyan. Ha ezt valahogy tudatosítani tudjuk magunkban, ha megnézzük a nagyszüleinket, a szüleinket, vagy olyan barátainkat, akik betegek a környezetünkben, akkor megértjük miért fontos a megelőzés. Szerintem ennek elég motivációnak kell lenni ahhoz, hogy azt mondjam, én nem ezt szeretném. És kezemben veszem az irányítás. Másik vállalkozásom lehet, vehetek másik lakást, az autóm ha elromlik, elviszem szervizbe, de ha elromlik a testem, akkor mindennek vége van.
Úgyhogy talán, ha az emberben ez tudatosul, akkor kicsit komolyabban tudja venni azt, hogy a prevenció az nem egy úri huncutság, hanem egy kötelező dolog a világban. Mert nem kell, hogy betegek legyünk. Ez nem egy kötelező előírás, hogy valaki cukorbeteg legyen öregkorára, vagy infarktust kapjon, vagy demens legyen, nem szükségszerű, ha úgy élünk, ha megtesszük azokat a lépéseket, amivel ezt vagy megakadályozzuk, vagy a lehető legkésőbbre kitoljuk. Betegnek lenni sokkal fájdalmasabb és költségesebb, mint egészségesnek maradni. Az egészség megtartásával kapcsoltban sokszor azt szokták mondani, hogy nekem nincs pénzem egészséges ételekre, de befeküdni bármilyen kórházba, kezelésekre járni, és emellett fájdalmakat megélni, az sokkal rosszabb, mint az, hogy odafigyelünk magunkra.
Az életben az a rossz hír, meg a jó hír is, hogy nincsenek kiskapuk, merthogy nem így talált ki bennünket a természet. Nem ezért jutottunk el az evolúció során idáig. Viszont ez a jó hír is, hogy a mi kezünkben van az irányítás, mindenkinek megvan a lehetősége egy egészségesebb életre, ha tudatosak vagyunk – és ehhez kell tudatosság és tervezés -, ez két nagyon fontos dolog, mert anélkül nem megy. Ha beteg vagy, onnantól kezdve semmi nem jó. Nem tudod élvezni a családodat, a barátaidat, a munkádat, a szabadidődet, onnantól megszűnik minden, és egy dolog marad a betegséged. Az információ aranykorában élünk, bármit tanulhatunk, bármiről tájékozódhatunk.
Van még egy fontos fontos dolog, amit meg szoktam említeni: 50 fölött két prioritás van. Az egyik, hogy a cukrot felejtsük el, a másik az idő múlásával járó izomvesztés megakadályozása.
– A cukrot minimalizálni vagy teljesen elfelejteni?
– A monoszacharidokat, tehát például a finomított cukrokat, vagy a tejcukor, azokat igen. Sokszor hallom, hogy a szénhidrát rossz, de ez így nem igaz. Szénhidrát a rost is, és a keményítő is, előbbi a zöldségekben, gyümölcsökben utóbbi például a krumpliban és gabonafélékben van, ezek többségükben jó szénhidrátok és a szervezetünknek szüksége van rájuk. A monoszacheridok üres kalóriák és hatalmas inzulinválaszt váltanak ki a szervezetben. Nincs rá szükségünk, ráadásul gyulladáskeltők. És ugye nekünk az öregedés egyik legfontosabb feladata, hogy a rendszerszintű gyulladást kordában tartsuk. A környezetszennyezés, a nem alvás, a sok cukor az mind gyulladást okoz a szervezetünknek. Ha ezt sikerül minimálisra csökkenteni, akkor már nyerő szériában vagyunk. A Longevtiy-ben ezért is kiemelten fontos például az időszakos böjtölés, vagyis ha nem eszel folyamatosan azzal nagyon jót teszel magadnak.
Vannak olyan kutatók, akik azt mondják, hogy minden élő organizmusnak megvan egy adott mennyiségű kalóriabevitel, amit az életében elfogyaszthat. Ezt megteheted 60 év alatt, vagy 90 év alatt. Attól függ, hogy mennyit eszel. Amikor böjtölsz, akkor leállítod az öregedés folyamatát, és egy öngyógyító állapotba kerülsz, amikor pedig eszel, akkor öregszel. A böjt egy evolúciós kapcsoló a szükség és és a bőség állapota között. Ezért mondják a Longevity kutatók, hogy a böjt mindenképpen szükséges. Ha megnézzük például azokat a generációkat, akik átéltek háborús, vagy válságos időszakokat és volt, amikor a manapság elfogyasztott étel mennyiséghez képest jóval kevesebb jutott, paradox módon ők tovább élnek, mint azok, ahol jólét van.
– Te mit eszel, miket szoktál enni, illetve, hogy milyen változást érzel azóta, amióta így táplálkozol?
– Lassan két éve csinálom az IF-et (Intermittent Fasting – időszakos böjt) Eleinte tágabb volt az evésablakom (evésablak: a napnak az a rövidebb egybefüggő része, amikor bármennyi részletben eszel), de miután nekem a fogyás prioritás volt, ezért ha fogyni akar az ember, akkor ezt érdemes szűkíteni. Nőként egyébként érdemes változtatgatni a napi böjt hosszát a ciklusunk szerint. A női böjtölésnek van egy nagyon jó szakértője, Dr. Mindy Pelz, aki több könyvet is írt a témáról, egyelőre még csak angolul elérhető, a címe, Fast Like a Girl. Nekem sokat segített abban, hogy hatékonyabban tudjak böjtölni, összhangban a testemmel.
Ő azt mondja, hogy a ciklus első felében érdemes komolyabban böjtölni, mert akkor az ösztrogénnek van nagyobb szerepe, és a böjt jobban támogatja az ösztrogén emelkedését, a második felében, amikor pedig a progeszteron szint kell hogy megemelkedjen, ami fontos szerepet játszik abban hogy felkészítse a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására, illetve többek között segít szabályozni a nő ciklus rendszerességét is, ahhoz viszont kicsit megengedőknek kell lennünk és több szénhidrátot fogyaszthatunk. Nem cukrot, hanem több rostot, gyümölcsöt, némi keményítőt. Érdemes ciklikusan böjtölni, én is így csinálom, az első két hétben komolyabban böjtölök, a második két hétben megengedőbb vagyok magammal szemben.
Egyébként rengeteg salátát eszem. Korábban nem szerettem a salátát, most már imádom, főleg a zöld leveleseket, spenót, rukkola, madársaláta, és mindenféle csírát, mert azokból sokkal könnyebben szívódnak fel a tápanyagok és könnyebben emészthetők is. Hatalmas adag salátákat szoktam enni, a kulcs, hogy ne köretként tekintsünk rá, hanem teljes érétkű ételként és tegyük izgalmassá, mert akkor sokkal szívesebben fogjuk fogyasztani. Kísérletezzünk különféle magolajakkal és ecetekkel az öntethez, szórjunk rá pirított magvakat, tegyünk bele bogyós gyümölcsöket, a lehetőségek tárháza végtelen. Érdemes az étkezés elején enni, mert az előre elfogyasztott rost lassítja a szénhidrát felszívódását. Ha nagyon szeretnél egy Rákóczi-túróst enni este, vagy az étkezés végén, akkor érdemes egy nagy adag salátával kezdeni.
Ide sorolnám még hasznos praktikaként az almaecetet is, ami szintén segít a szénhidrátok feldolgozásában, akár salátaöntetként, akár étkezés előtt, vízben feloldva.
– Nyugtass meg, hogy nem csak salátát eszel?
– Jaj, nem! Az utóbbi időben elkezdtem megint valamivel több húst enni, pont azért, mert rájöttem, hogy muszáj kellő mennyiségű fehérjét fogyasztanom az izomleépülés miatt, ahogy azt korábban említettem. Tojást szoktam enni, mondjuk ezzel érdemes óvatosan bánni, mert lehet, hogy valaki allergiás rá, úgy, hogy nem is tudja. Ezt úgy lehet otthon kikísérletezni, hogy nem eszel egy hónapig, és hogyha jobban vagy, mint amikor ettél, akkor valószínűleg nem tesz jót. De vannak magas fehérjetartalmú növényi táplálékok is mint a quinoa, vagy a mungóbab és általában a hüvelyesek. A legnagyobb kihívás a makrotápanyagok beállítása, főleg a rost és a fehérje. Ebben a korban már kellenek olyan napok, amikor testsúly-kilogrammonként akár egy gramm fehérjét is javasolt bevinnünk. Mondjuk kétszer egy héten, ha például valaki 75 kiló, akkor 75 grammot . Ez nem is olyan könnyű, ha természetes, minőségi fehérjéből szeretnénk hozzájutni ehhez a mennyiséghez. Nagyjából tudom, hogy például 3-4 tojás az kb. 30 gramm, egy csirkemellben is van 20 gramm, nagyjából össze tudod adni, de nagyon nehéz összerakni azt a 75-öt. De akár még a hatvanat is. Ezért mondom, hogy a tudatosság, meg a tervezés itt is kiemelten fontos. És persze itt azért meg kell említeni a megfelelő típusú mozgás fontosságát is (például súlyzós edzés), mert önmagában a bevitt fehérjétől nem lesz több izmunk. Igen, én is szoktam enni sütit, vagy amikor a barátnőm készít tiramisut arra nem tudok nemet mondani, de ne ez legyen minden nap. Persze én sem vagyok egy aszkéta, aki egy salátalevelet rágcsálva meditál egész nap a sarokban, ez egyszerűen nem fér bele az életembe.
A szénhidrátokról és a cukorról kevésbé, de az alkoholról például nagyon könnyen le tudok mondani, mert tudom, hogy rettentően roncsolja a bélflóránkat, rossz hatással van az alvásomra, és ráadásul üres kalória is.
Ha pedig egy baráti társasággal úgymond “iszogatunk”, akkor egy nagyon jól bevált megoldás nálunk, hogy minden pohár ital után iszunk egy nagy pohár vizet, és az egyrészt el is telíti az embert, tehát nem kívánja annyira a folyadékot már egy idő után, másrészt pedig egy kicsit segít kompenzálni az alkohol hatását, tehát kevesebbet is tudsz inni, meg a hatása is egy kicsit enyhébb. Én szerencsés vagyok, mert a párom abszolút partner mindebben, de akinek a párja ódzkodik, nem érti vagy nem akarja, érdemes feltenni neki egy-két kérdést: szeretnél még velem 30-40 évet egészségben, boldogságban élni? Együtt szeretnéd látni, ahogy az unokáink felnőnek? Akkor lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy kicsit másképp kéne élnünk az életünket. Beszéltem olyan emberekkel, akik azt mondták, hogy ők nem akarnak sokáig élni, mert nincs miért. Megértem, hogy nyilván ez nem mindenkinek való, meg aki úgy érzi, hogy nyomorúságos élete van, és nincsenek céljai, és nincs miért élnie, nincs családja, nincs párja, nincs munkája, nyilvánvaló, hogy nem szeretne 90 évig itt sínylődni a világban, de azért az emberek nagy része nem ilyen. Sőt, van egy mondás, hogy amikor úgy érzed teljesen reménytelen és céltalan az életed keress valakit, akinek segíthetsz. Bármiben. A másoknak való segítségnyújtás, legyen az egy beszélgetés, ahol meghallgatjuk a másikat, vagy egy számunkra jelentéktelennek tűnő gesztus, nemcsak a másik félnek okoz örömet, hanem nem nekünk is. Mert kapni jó, de adni még jobb!
Talán a párokra azzal is lehet hatni, hogy az ő érdeke is, hogy neki is jobb lesz, hogyha foglalkozik az egészségével, a saját érdeke, ha frissen kel fel reggel, aktívan tud létezni, élni, de a legtöbb embert egyébként a hiúságán keresztül lehet megfogni. Pedig ez a legkevésbé kéne, hogy motiválja az embert, de hát mi ilyenek vagyunk. Hogyha azt ígérem, hogy ennek a végén lefogysz 10 kilót, akkor azt fogja mondani, hogy na jó, akkor elgondolkodom rajta.
Lehet, hogy más vagyok, mert én szeretem megérteni a folyamatokat. Ezért kezdtem foglalkozni ezzel, mert tudni szeretném, hogy hogyan működik a testem. Tudni szeretném, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy mit kell adnom neki ahhoz, hogy optimálisan tudjon működni. És ezt csak úgy tudjuk, ha megértjük azokat a folyamatokat, amik zajlanak benne. Olyan kár, hogy biológia órán többnyire nem ezt tanítják, mert talán akkor felnőhetne egy eleve egészségtudatosabb következő generáció. Belátom, hogy a papucsállatkák fontos részei az ökoszisztémának, és ezért megismerésük fontos lehet, de talán az, hogy milyen hatással van a testünkre túlzott cukorfogyasztás, vagy az alváshiány, vagy hogy mitől nem leszünk majd demensek öregkorunkban talán épp olyan jelentőséggel bír.
Ahogy telnek az évek, évtizedek, kezdjünk el változtatni az életmódunkon, az étkezési szokásainkon.
A Longevity valójában egy keretrendszer, olyan, mint egy étlap, és hogyha valaki nagyon egészséges akar lenni, akkor mindent kér az étlapról, de ha nem tud mindent beépíteni, akkor kezdje el egyvalamivel. Az sosem működik, hogy január elsején azt mondja az ember, hogy holnaptól nem eszem cukrot, heti négyszer lejárok edzeni, és minden nap lefekszem fél tízkor. Ez a legtöbbünknek nem fenntartható hosszútávon. Azt szoktam mondani, hogy válasszunk egy olyan területet, amivel a legkisebb befektetéssel a legnagyobb eredményt lehet elérni. Ami számunkra nem túl megterhelő, de nagyon sok mindent fog javítani az életünkön. Ezen dolgozzunk három hónapig. Amikor pedig szokássá válik, és már nem kell gondolkodni azon, hogy ez olyan, mint a fogmosás, hogy az eszünkbe se jut. Ha ezt el tudjuk érni apró lépésekben, minden olyan dologgal, amit szeretnénk beépíteni az életünkbe, akkor egy-két év alatt el lehet azt érni, hogy egészen komoly dolgokat is beépítsünk a mindennapjainkba.
– Te hogyan kezdted?
– Nekem az időszakos böjt volt az első. Azt volt a legkönnyebb beépítenem, mert én amúgy se voltam nagy reggelizős típus. Mindig rosszul voltam tőle. Gyerekkoromban is adták a reggelit, tejeskávé, meg vajas-mézes kenyér, és úgy mentem iskolába, hogy állandóan hányinger kerülgetett, a testem már akkor is érezte, hogy valószínűleg nem tesz jót neki. Ezután elkezdtem figyelni az alvásomat. Az egy komolyabb feladat volt, hónapokba telt, mire rájöttem mi hogyan hat az alvásomra, és ehhez kell egy okos eszköz, ezt mindenkinek javaslom, hogy szerezzen be egyet, mert ha nem méred, nem érted. Ha nincs ilyen eszközöd, akkor olyan, mint ha az ember vakon vezetne egy repülőgépet.
Javasolni szoktam az állandó 7/ 24-es mérést, hogy ne csak az alvásodat mérd, hanem a napi aktivitásodat is, mennyit mentél, mennyi kalóriát égettél el, mennyi a nyugalmi és a maximum pulzusod. Az okoseszközököz tartozó programok egy algoritmus alapján értékelik ki az összegyűjtött adatokat, ami egyrészt megtanulja a te értékeid alapján, hogy te hol helyezkedsz el a korcsoportod és nemed szerint, illetve nyomon követheted az adataidat, ami az idő múlásával egyre pontosabb lesz és megfigyelheted a változásokat, mintákat, ami nagyon sokat segít. Kísérletezhetsz, ha kicsit többet mozogsz, lehet, hogy jobban alszol. Kicsit kevesebbet, akkor meg lehet, hogy rosszabbul. Mikor ettél utoljára? Akkor lehet, hogy ezért alszom rosszul. Kicsit több cukrot ettél lefekvés előtt?
Tudod feljegyezni azt, hogy mennyire vagy stresszes egy adott napon, akkor az is befolyásoló tényező lehet, mert akkor vissza tudod magad ellenőrizni, hogy jaj, ma nagyon rosszul voltam, miért is? Kicsit amolyan kísérleti nyúllá válsz, te leszel a megfigyelő is, meg a kísérleti alany is.
– Neked még ezt nagyon figyelned kell, vagy már tudod mi az, ami jó a testednek és mi az, ami árt?
– Mostmár tudom, hogyha elmegyünk valahova este barátokhoz, és ott lesz egy kis prosecco meg egy kis tiramisu, akkor én azt bevállalom, tudom, hogy akkor nem lesz olyan jó éjszakám. Viszont akkor másnap cukormentes nap, odafigyelés, lehet, hogy hosszabb ideig böjtölök, kicsit többet gyalogolok, és tudom, hogy helyre tudom állítani a rendszert. Ez is olyan dolog, hogy nem szabad végletesen nézni, hogy jaj, most elrontottam, kész, abbahagyom, akkor vége van. Másnap folytatod, ahol abbahagytad. Ilyen az élet, hogy elbotlunk, mindannyian hibázunk, elgyengülünk. Ez az emberi természet, csak nem szabad feladni, ugyanúgy, ahogy mondjuk egy vállalkozásban sem adod fel, hanem csinálod tovább. Előfordul, hogy rossz évet zártunk, de visszük tovább, és van, hogy azt érezzük nem akarjuk tovább csinálni, de attól még tovább csináljuk, mert a kitartás és a következetesség mindig meghozza a gyümölcsét!
