Vajon lehetünk mind a kettőben egyaránt sikeresek, vagy választanunk kell? Manapság sokan örlődnek ezeken a gondolatokon, próbálják kitalálni mi lenne a legjobb számukra, s közben több oldalról is erős a nyomás.
Ha társadalmilag nézzük, még mindig hatalmas elvárás van a nők felé a gyermekvállalás kapcsán, ami családon belül – leginkább a szülők részéről – akár konfliktusokhoz is vezethet.
Közben a világunk annyit változott, hogy az egykeresetes családmodell általában nehezen fenntartható, és mi nők is dolgozni kényszerülünk. Emelett egyre több a kifejezetten női hivatás, tehát egyértelműen “szüksége” van a gazdaságnak is arra, hogy a nők is dolgozzanak.
A praktikus dolgokon túl, nagyon fontos az is, hogy természetesen a legtöbb nő szeretne karriert építeni, sokszor nem is feltétlenül az anyagi szempontok miatt, hanem mert érdekli őket egy szakmai terület, tehetségesek valamiben, szeretnének alkotni, kiteljesedni valamiben, vagy akár személyes okokból szeretne kitörni az “Egy nőnek a konyhában és a gyerekek mellett a helye” sztereotípia nyomása alól.
Természetesen nagyon sokan szeretnének a karrierjük mellett gyermeket is vállalni, és ilyenkor sokszor felmerül a kérdés, vajon mikor lenne a legjobb.
Érdemes előre végiggondolni, az egészségügyi kockázatokat is figyelembe véve, hogy a karrier építése szempontjából mikor optimális azt a nagyjából 2-3 éves szünetet kivenni. Ugyanis az első időszak kiemelten fontos a gyermek egészséges pszichológiai fejlődése miatt. Ilyenkor az anyának (és jó esetben az apának is) a lehető legtöbbet kell a gyermekkel lennie, megadva a maximális figyelemet és törődést neki. Tehát számolni kell azzal, hogy ebben az időszakban a nő szakmai fejlődése valószínűleg teljes mértékben háttérbe szorul majd.
Ha vállalkozást vezet, akár kiszervezheti a munkát, felvehet asszisztenst, vagy szüneteltetheti. Persze ez is visszaesést jelent, viszont, ha beosztottként dolgozik, akkor általában nehezebb a helyzet. A több évnyi kiesés miatt, amikor visszamenne dogozni, könnyen azzal szembesülhet, hogy már másé a pozíciója, vagy a korabeli nők esetleg magasabb szinteken vannak már, és lehet, hogy újra meg kell másznia a ranglétrát.
Az sem elhanyagolandó, ha a párunkra is maximálisan számíthatunk a dolog kapcsán. Itthon még nem igazán elérhető az apáknak a gyermekvállaláshoz köthető hosszabb szabadság, de külföldön egyre elterjedtebb, és abszolút elfogadott, hogy az óvodáskor eléréséig mind a ketten (felváltva) otthon maradnak a gyermekkel. Ezzel a gyerek fejlődése is kiegyensúlyozottabb, hiszen az apa jelenléte is, bár más szempontok miatt, de ugyanolyan fontos számára.
Emellett ne felejtsük el a lelki támogatást sem, hiszen a szülés utáni depresszió fő oka általában az, hogy a nő nehezebben tud megbírkózni azzal, hogy onnantól kezdve minden idejét és energiáját a gyermeknek kell szentelnie. Ne legyünk álszentek, nem arról van szó, hogy nem szeretné a őt, hanem, hogy igenis fárasztó, és embert próbáló feladat éjjel-nappal állandó készenlétben lenni, sokszor gyakorlatilag pihenés és minőségi énidő nélkül. Tehát a korábbi megszokott dolgokat egy időre felváltja az etetés – böfiztetés – pelenkacsere – altatás – játék – házimunka állandó körforgása. Természetesen csodálatos dolog a gyermekvállalás, de könnyűnek semmiképp sem nevezhető.
Sajnos tökéletes “recept” nincs arra, hogy mikor a legjobb, hiszen mindenkinél valamennyire egyedi a helyzet, és a karrierúttól is függ, de a gondos előre tervezéssel, az adott szakmai terület felmérésével már sokat tehetünk. Így jelen lehet az életünkben mind a kettő, a gyermekvállalás és a karrier építés is, csak valószínűleg adott időben nem ugyanolyan intenzitással. Ezzel pedig számolni kell.
Akik pedig úgy döntenek, hogy valamilyen személyes indíttatás – akár karrier, akár érzelmi dolgok – miatt, hogy nem vállalnak gyermeket, azzal sincs semmi gond, és nem szabad elítélni vagy megbélyegezni, mert a saját életének aspektusairól mindenkinek joga van dönteni.