“Hozz egy rózsaszín szalagot és két (textil) zsebkendőt…” – mondta Mary Phelps Jacob a cselédjének, mert az aznap esti bálon átlátszó ruhát szeretett volna viselni, és az akkori hagyományos melltartók ezt nem tették lehetővé. Valahogy így született meg a mai, fűző, és bálnacsontok nélküli melltartó elődje.
Persze a történet nem csak ennyi…
Már korábban, 1910-ben is készített magának melltartót, hogy ne a kényelmetlen fűzőt kelljen viselnie, de csak 1914-ben készült el az a prototípus, amit brassiere-nek nevezett el, és szabadalmaztatott is. Az általa tervezett ruhanemű sokkal puhább, funkcionálisabb és kényelmesebb volt, mint a korábbi melltartók.
Természetesen “melltartókat” valószínűleg az ókori Görögországban kezdtek el viselni, de ekkor a nők még csak szövetszalaggal tekerték körbe a felső testüket. Aztán szépen lassan eljutottunk a kényelmetlen, akár belső szerveket is károsító fűzőkig… ezután jött Mary új találmánya, mely megkönnyítette a nők életét.
Sajnos számára a karrierépítés nem igazán volt zökkenőmentes. Először megalapította a Fashion Form Brassière Company nevű cégét, de akkori férje nyomására eladta ezt a céget. A háború idején, 1917-ben arra kérték a nőket, hogy ne vásároljanak fűzőt, mert annak elkészítéséhez sok fémre van szükség. Emellett akkoriban rengeteg nő kényszerült gyári munkára, ahol ez a fajta hagyományos kényelmetlen fehérnemű, és pl.: az abroncsos szoknya már nem volt praktikus viselet.
Ennek hatására a divatmagazinokban is megjelent Mary találmánya.
Később újra férjhez ment, Harry Crosby-hoz, és nevet változatott, Caresse Crosby néven lett végül híres. Párizsban alapítottak egy könyvkiadót, majd eladta a melltartó szabadalmát a Warner Brothers Corset cégnek, mindössze 1500 dollárért, amivel a cég a következő évben 30 milliós nyereséget könyvelhetett el magának.
Caresse 1925-ben Crosses of Gold címmel első saját könyvét is kiadta. 1929-ben a férje a szeretőjével együtt öngyilkosságot követett el, Caresse ezután visszatért Párizsból az Államokba. Megalapította a Women Against War elnevezésű szervezetet. Az ötvenes években megvette és művészteleppé alakította a Rómához közeli Castello di Rocca Sinibalda kastélyt. 1953-ban Passionate Years címmel publikálta önéletrajzát. Rómában hunyt el 1970-ben.
Forrás: The Atlantic , eletforma.hu, erdekesvilag.hu